Megírt sorsok.

Kétlem, hogy az én sorsom előre meg lett volna írva. Ha saját magam nem csavartam volna rajta, akkor teljesen unalmas életet kellett volna leélnem és nem tudnák most azokról az élményeimről beszámolni, amik érdekessé, izgalmassá tették az egyébként számomra kijelölt életutat.
Apám asztalos volt, anyám háztartásbeli. Semmi nem indokolta, hogy én Kisújszállásra menjek és növényvédő gépésznek tanuljak, de ha ezt nem teszem, nem ismerhettem volna meg a különböző bogarak, lepkék nemi életét, hanem gyalulhattam volna egy életen keresztül a fát, mint ahogyan azt apám és nagyapám tette. Ott ismertem meg későbbi és máig egyetlen feleségemet is. Ott szereztem hivatásos gépjármű vezetői jogosítványt. Ott szerettem meg a szertornát, az atlétikát, a futballt és a többi sportot ami a későbbi életemben alapul szolgált a nehézségek leküzdéséhez.
Hamar, még az érettségi előtt rájöttem, hogy nem vagyok egy lepkehálóval mezőn szaladgáló típus és inkább jelentkeztem a katonai főiskolára és lettem katona.
1969 augusztus 2. volt amikor átléptem sokad magammal az egri Dobó István laktanya kapuját. Kemény félévet kellett itt az alapkiképzés minden nehézségét átélve eltölteni, de ez nem a “lepkefogó” életkilátásokkal kecsegtető életmódnak bizonyult és talán ezért, talán a sokszínűsége miatt de hamar elnyerte a tetszésemet.
Alig telt el két hét a bevonulásunk óta, máris benne voltam a “kopaszok” focicsapatába és még bőven az eskütétel előtt a csapattal elhagyhattam a laktanyát és edzőmeccsre Kiskörére utazhattam. Mivel jóval a mérkőzés megkezdése előtt megérkeztünk, lementünk a Tisza partra és az augusztusi 26 fokos vízbe mártogattuk a laktanyában elpilledt testünket. Ekkor váratlanul kikötöttek mellettünk a Tiszafüredi vízi rendőrök egy motorcsónakkal és lássatok csodát az egyikőjük az ismerősöm volt.
A másodperc tört része alatt döntöttem el, ha már így adódott, hogy a sors ilyen magas labdát dobott felém, le fogom ütni és én bizony, ha törik, ha szakad haza megyek... Mákos fhdgy-t sikerült meggyőznöm, hogy a második félidőre visszaérek, már repesztettem is a rendőrökkel felfelé a Tiszán a motorcsónakkal. Örvényen a gépháznál szálltam ki és futásban a temető alatt - akkor még járható volt, nem volt duzzasztva a Tisza- egy levegővétellel otthon is voltam.
Szegény anyám nem kapott levegőt, amikor meglátott. - Megszöktél kisfiam? - Kérdezte, majd máris csomagolta a szalonnát, kolbászt, paprikát, paradicsomot- mert mondtam, hogy máris indulnom kell, mert még Tiszaderzsre is mennem kell, mert Erzsikét már több mint két hete nem láttam.
-Te is megéred a pénzed - mondta apám, de már tette is fel a fejére a bukósisakot és rúgta be a jó öreg KZ 62 - 65 frsz ú Csepel motorkerékpárunkat. Hagytam, hogy vezessen, én meg élveztem mögötte a gáton ahol mentünk a szabadság illatát.
Erzsike biztosan azért, mert megismerte a motor hangját, már nyitotta a kiskaput, pedig még oda sem értünk... - Most kaptam meg a szerdán írt leveledet, Te meg már itt? - mondta és már a nyakamba is borult! Ritka jó íze volt annak a pár száz csóknak amit akkor és ott kaptam és adtam az első félidő ideje alatt, amíg az öregemék a katonaélményeiket idézték fel a nyári konyhában a leendő nászurával.
Kisköréig már én vezettem, időben érkeztünk, még 10’ re be is álltam és adtam egy gólpasszt Sárközi Lacinak. Győzött a csapat is, győztem én is... Legyőztem az időt és feltöltöttem magamat!

A kakasom

Az eset megtörtént, a szememmel láttam,
látványára majdnem  leesett az állam.
Az éjjel ónos eső esett, rá a fagyott hóra,
nem számított kakasom a csúszó fordulóra...

Ólajtó kinyitásra, kritikát nem türve
jött a kakas elől, nemi vágytól fűtve.
Utána a tyúkok szépen libasorban,
egy sem maradt benn a meleg ólban.

Mire szóltam neki vigyázzon, a helyzet változott
akkora ő felvette a megszokott pózt és fordulatot.
Taraját vérrel telítve, nyakán a tollak felállva,
szárnya földig eresztve, belekezdett a násztáncba.

Már éppen fejbe akarta vágni az első tyúkot
amikor a lába a jégen a forgástól megcsúszott.
Estében a kedvesét még csőrével elkapta,
háton csúszva, maga fölé tartotta...

Váratlan fordulat, a nász így is megesett
ónos eső  még rövid életében nem esett.
Mentségére mondom kakasom nem látott még havat,
másoknál is megesik a tyúk van felül, nem a kakas!

Levegőt

Soha nem kértem sokat,
csak ami nagyon kellett.
Nem tiportam el másokat,
akkor sem, ha fenyegettek.
Kaptam magas labdát a sorstól,
csavar nélkül rendre leütöttem.
Megszédültem néha nőtől, bortól
szemeimet ilyenkor lesütöttem.
Sok embernek adtam munkát,
velük közös levegőn voltam.
Hiába ettünk kolbászt, sonkát
egyszer csak én is elhajoltam.
Szétszedtek, majd összeraktak
képzett nővérek és orvosok.
Körülöttem sokan sóhajtoztak,
rám végig vigyáztak az angyalok.
Már a hatvanöt évet is megéltem,
buszon és metrón ingyen utazok.
Amit ezen kor elérésére még kértem:
LEVEGŐT az orromon keresztül! Kaphatok?

Tűzparancs

Egy kettő bal, bal jobb bal!
Menetelnek megint a katonák.
Pereg a dob, hangos a dal.
Szív dobbanása most szaporább.
Egy kettő bal, bal jobb bal!
Parancs hallik, lépés állj.
Csattan a bakancs, nő a baj.
Széllel szembe ne pisálj.
Rendkívüli megint az állapot.
Sétálni a városba nem mehetsz.
Pórázon tartanak mint az állatot.
Gázért is, vízért is duplán fizetsz.
Egy kettő bal, bal jobb bal!
Ismerős a ritmus, érces a hang.
Csatazajban hangosabb a robaj.
Nem hallod, elhangzott a tűzparancs.

Disznókodás

Emlékszem apám amíg fiatalabb volt, még ezelőtt 10 évvel is - most 93 éves és jó egészségnek örvend, hála az égieknek - mindig azt mondta, hogy szegény az az ember, aki évente egy hízó sertést nem tud felnevelni és saját maga és családja javára, feldolgozva felhasználni.
Nos ezen és az Áfa csökkentésen, - már ami a félsertés árát illeti - felbuzdulva, a legjobb barátommal elhatároztuk, hogy disznólkodunk egyet a hétvégén. Én óvatosabb duhaj, na meg nyugdíjas lévén egy közel 50 kg -os bőrös fél megvásárlásával, ő pedig egy 150 kg -os élő állat vásárlásával és teljes feldolgozásával tettük próbára magunkat és hozzátartozóink munkaerejét.
Most én csak a bőrös fél feldolgozása tárgyában nyilatkozom, még a hurkának vett belsőséggel sem bonyolítom a tevékenységünk hasznosságát, bár kétségtelen, hogy az is megéri, de az nagyon idő és munkaigényessé teszi a folyamatot.
Kiadásaim: - Bőrös fél sertés 24 ezer Ft, -Bél a kolbásznak, bendő a sajtnak és a fűszerek kb 3000 Ft, egyéb ktg, mint pálinka, sör, bor stb.. 3000Ft. Összes kiadás: 30 ezer Ft
Érték amit előállítottunk: - 11 kg tőkehús szeletelve, adagolva fagyasztóba: 11 ezer Ft, - Házi kolbász füstölve 15 kg : kb. 20 ezer Ft, - Füstölt oldalas 3 kg 4 ezer Ft. - Füstölt sonka húsvétra, 3 kg 6 ezer Ft, - Füstölt első, hátsó csülök lábbal, kocsonyának, vagy bablevesbe 4 kg. 4 ezer Ft, - Füstölt disznósajt 1, 5 kg 3 ezer Ft., - Abárolt szalonna 1 kg 2 ezer Ft., Füstölt toka szalonna 2 kg 3 ezer Ft., - Füstölt hasaalja szalonna 7 kg 10 ezer Ft Összesen előállított érték: 63 ezer Ft.
Ha valaki tud ennél jobb beruházást, az valószínűleg festi magát és vagy kurva, vagy politikus, akik egyéb disznókodással tudják duplázni a pénzecskéjüket. A barátom és én a disznólkodást választottuk saját életminőségünk javítása érdekében. Jó apám szavaira emlékezve, pedig már félig gazdagnak érzem magam... Ha a nyáron ezt a tevékenységet meg tudom ismételni, akkor teljesen gazdag leszek.
Hálás köszönet a barátomnak és az anyósának, akik a hely és a füstölő üzemeltetésével hozzá járultak az érték ilyen mértékű megteremtéséhez!

Ború

Fekete ború és szürke köd
takarja a januári tájat.
Néha a hatalom beléd köt,
mégsem nyitod ki a szádat.
Megtanultad túlélni a telet,
egyik nap eszel, másnap melegedsz.
Ha jut egy kiadósabb szelet,
nyelsz egyet, s unokáidnak elteszed.
Bunkerodba mélyen elrejtőzve,
nem szólsz már soha senkihez.
Igazadat hazugsággal megfertőzve
eltakarják, befedik a fellegek.
Éjszakára a telefont is kihúzod,
idegenek ne zavarják álmodat.
Kezeidet jó messzire kinyújtod,
foggal körömmel véded családodat.
Borúra jön majd derű, ha elmúlik február
a köd is felszáll, kisüt a nap, melegít.
Pár hónap még eltelik és itt a nyár!
Fogjál össze másokkal, az Isten is segít!

Asszonyok

Bűneidre ne mástól,
Istentől kérj bocsánatot.
Saját bűneimért mától
Én is hozzá fohászkodok.
Elmédet, ha gonosz gondolat
Minden éjjel bomlasztja.
Átkaidat, hiába a fondorlat
Saját fejedre rohasztja.
Saját sorsod te írtad néni.
Amikor párodat méreggel itattad.
Mennyeknek országába akart menni,
Ördögök közé,pokolba juttattad.
Onnan jár vissza lelke, a kóbor
Mindig más boszorkány képében.
Nyomorgatja tested, közben pózol
Éjszaka reménytelen sötétjében.
Asszonyok között, aki ártatlan
Másnak az ingét ne vegye magára.
Akire ráillik nem lesz váratlan
Seprőn ülve jelenik meg a vásárban.

Életem

Életem már csak gyertyának a lángja,
nem táncol már, mint a lobogó fáklya.
Megőrzésre oda adtam párom tenyerébe
vigyázzon fakuló fényére, gyenge melegére.
Életem már csak egy kiolvasott regény
nem emeli magasra sok izgalmas esemény.
Naponta olvasom újra a sárgult lapokat,
törlöm könyvemből a nem oda való alakokat.
Életemnek nincs még teljesen vége,
szükségem van egy befejező képre.
Ki fog majd nőni újból a nyelvem,
sikerülni fog a rágott ételt nyelnem.
Életem akkor lesz csak végre teljes,
ha a Tiszába ugorhatok még egy fejest.
Átúszok majd egyedül a túlsó partra,
nemet mondok mindenféle gonosz sarcra.

Átállítottam az órát

Dübörögnek bennem őseimtől örökölt gének,
az én koromban embertől én már nem félek.
Megcsontosodtak bennem évezredes szokások,
éjszaka alszom, nappal a kertben kapirgálok.
Átállítottam az órát, őrzöm az ősi perceket,
testemben a történelem óránként lepereg.
Át vagyok itatva múló örömmel, tartós fájdalommal,
nem tudom mit kezdjek a rám borult szánalommal.
Őseim génjeit háborúk és forradalmak csiszolták
óráikat nem maguk, nagyobb hatalmak állították.
Rá is mentek mind egytől egyig, hiába harcoltak,
már azt is romba döntötték az utódok, amit alkottak.
Az én órámat nem hagyom másnak állítani,
lecsiszolt génjeimet tovább fogom adni.
Utódokban újra dübörögnek majd a gének,
így maradok apró része a múló egésznek.

Fényre vágyva

Hetek óta nem láttuk a napot.
sem a holdat, sem egy csillagot.
Sűrű fekete felhő takarja az eget,
a sötétség nyomasztja a lelkeket.
Fényre vágyva tapossuk a sarat,
bízunk benne lesz majd közös akarat.
Vénasszonyok nyara az idén elmaradt,
idegeink húrja több helyen elszakadt.
Ha te is felnézel sóhajtva az égre,
mert szükséged van az őszi fényre.
Hiszem kisüt születésnapomra a nap,
látjuk még éjszakánként a csillagokat.
Powered by Blogger.hu